Devolució

A Corpuscularizm wikiből

Elkorcsosulás (Devolució)

(Vázlat.)

„Globalo-saurus”

A biológiai visszafejlődés az az elkorcsosulás, bizony hat és létezik. Nevetségesen kis helyet kap a biológiai tételek megalkotásában, mondjuk - elhallgatják, tudatosan. Az iskolakönyvekben nincs róla még utalás sem, hiszen ez elvezetné az olvasót egy fajelmélethez, majd valamiféle alacsonyabb rendűség deklarálásához. A biológiai leírások ugyan beszélnek alacsony rendű és magasabb rendű szerveződésekről és az embert, mint biológiai objektumot az elővilág legfejlettebb változataként nevezi meg, de ennél tovább nem megy, mert az általánosításai a tudományosságának lényege és nem részletekből való összetett meghatározások felállítása.

Mint tudjuk a sejt központi szereplő az élővilág gazdag változataiban, így az általa létrehozott összetett rendszerek (másodlagos) építmények, kiépülések,” praktikus konstrukciók” . A sejt titokzatos rendszere hat minden körvonalazódó (korpuszkuláris) lényben az egysejtűtől a globalo-saurus-sig. (Ezt nevezzük korpuszkuláris cellák képződésnek, azok láncolatainak.)

A Darwinizmus elmélete azt feltételezi, hogy az egyszerűből való összetett felé való fokozatos az átalakulás, az így kialakuló bonyolult állapotok rögzülése bontja ki az élővilág sokszínűségét és ad okot/magyarázatot az ember kialakulására, közvetlen elődjének az emberszabású majmokat megnevezve. A fejlődés elmélet tehát egy határozott irány vektor melynek előjele és az egyre tökéletesebb változat kialakulása a környezeti és egyedi viszonyok összhangjában, arra alapozva működik. Nos ezt a pozitivista szemléletet a neo-darwinizmus megpróbálja átírni és egyfajta, egysíkú átalakulási mezőben képzeli el a biológiai sokszínűséget, a szuper egyenrangú idea a szociológiai terminológia visszhangja ként.

Két dolgot kell egymástól elválasztanunk, a sejtalapú biofizikai rendeződés folyamatait (sbrf) és a gondolkodás rendszereiben megteremtődő értelmi rendszerszerveződéseket (grmér).

Ez a két felépülés a biológiai szerveződésekben egymásra épülésükben hierarchikus jeleket mutatnak, a testi-szellemi horizont egymástól elkülönítetten ,de kapcsolódási pontok meglétével alkotja meg, az egy korpuszkuláris cellában megvalósuló állapotokat, a biológiai objektumokat, az összetett elemi egységek szervezeteit.

A sejt rendezési eleve és a test (testület, agy) rendezési elve, kapcsolatban áll egymással, de nem azonos ismeretkezelési dimenzióban van, tehát nem azonos kódnyelven cserélik ki ismereteiket. A test eltérő működési feladatokra elváltozott/” korcsosult” sejt halmazaiban, mint szervek - rész feladatokat végeznek. Az agyban az elme őszműködése a központi idegrendszer és szervei hasonlóan, számtalan részfeladat egymástól és az alapállapotokhoz viszonyított devolucióban jelenik meg ez a kiosztás. Most akkor, miért ne lenne elkorcsosulás, ha már a z összes biológiai objektumban és annak felépítésében a devolució jelei és helyzetei jelen vannak. A Korpuszkularizmusból tudjuk, a közösség és társadalom szintén post - biológiai organizmus és működése azonos a sejt univerzumok kialakulásához vezető emelkedőn, lépcsőfokok-on ugrálnak előre hátra. Evo-devo állapotok. Aki nem akarja ezt tudomásul venni az megteheti, nem muszáj a fajkorcsosulást gondolat kísérleteinkbe beemelni, - az értelem Csipkerózsika álmaira ugye senki sem kíváncsi ? Persze attól még az létezik és valóság a társadalmi mozgások sokszínűségében, a tökéletesedés és az elfajulás. A tudomány úgy használja a fejlődés fogalmát, mint a fizikusok az éter jelenséget, ha szükség van rá előveszik, de megmagyarázni és egy realitásban a valóság részeként elfogadni nem tudják és nem akarják. A biológiai fejlődés fogalmát kettős értelemben értelmezik, de valójában kiépülésről van szó, ami természetes lehet mindenféle irányú.... A fizikai világban minden kiépül és nem fejlődik. Mint a legó kockák, a sejt úgy kiépíti az adott korpuszkuláris cellát. A biológiai jelenség is része a fizikai világnak, tehát kiépülés. Így az emberi csoportok (korpuszkuláris cellák) az egyedek (sejtek) akarata alapján fokozatosan olyan kedvező csoportokat építenek fel, amelyekben egy jól felismerhető szabályrendszer (software) jelenik majd meg. Az így bevezetett működési rend fokozatosan az agy bizonyos viselkedési rutinok részeként elraktározza és a környezet állapotaira, mint az egyén habitus kényszere (ehk) előhívja és cselekvési mintának használja azokat. Profánúl ” a megművelt elméjével egy gondolat sémát követve cselekszik” (szocializáció) Ha nem, akkor az adott csoport működésével szemben hat és eldöntendő, hogy átalakulásra van e szükség, vagy elkellene fojtani a cella számára idegen software-t.


A kialakuló szabályokat, sokféle hatások, kényszerek, javaslatok, előírások, gyúrják egybe és az eredmény az az értelmi viszonyrendszer lesz, amelyhez önállóan nyúlhatunk, követhetünk. Ennek rendkívül gazdag és sokfelé elágazó folyománya lehet. Tartalmaz alapértékeket és határeseteket, úgymint: dogmákat, tabukat, előítéleteket, tévedéseket, hibákat. A cél ugyanakkor mindenki számára érthető, akarat, a tökéletesebb állapotok megteremtésére.

Vagy nem?

Az ember nemesedik és tökéletesedik. Saját és csoport fejlődésének kormányzójává válhat/ik. Ez a folyamat az idők mélységeiben számtalanszor előre hátra mozgó torzulásokban (devianciákban)újra és újra teremtődőt. Ahogy mondjuk, a minőséget kiszorítja silányság és új minőséggé értékelődig, értékeli önmagát.

Az agysejt/idegsejt alapképessége a felépülési és szervezeti kapcsolatai alapján igazodik a kozmológiai determinanciák-hoz, de a tovább alakulások során olyan árnyékolások alá kerülhetnek ezek a módosító elemek, amikor már saját (érdekeinek) igényeinek követésére eltér azoktól. A növények és állatok viselkedésében megfigyelhető a közvetlen közeliség tudati tükre. Az a világ képzet hatja át őket, hogy csak a jelen, velem kapcsolatban álló felülete a létezésem egésze.

Az emberben az agysejtek egy olyan többdimenziós létezés tudatot tartanak fenn, amelyben a múlt és jövő képzetei belakhatóak és kiterjeszthetőek a modellezés, a kódnyelvi rétegek összekapcsolása, a gondolkodás rendszerben tartása és azok kiépítése.

A szimmetrikus idegsejt sémák ugyan akkor igyekeznek hidat, összhangot létrehozni az ismeretek egyoldalú (aszi-állati gondolkodás) probléma megoldásaival/kezelésével szemben. Az így kialakuló új modellek és fogalmi halmazok, képzet vázlatok, elvezetik az elmélkedést egy képzetes világmindenségbe, ahonnan az igazolásokat már felelősséggel kell/ene kezelni. A valóság és képzelet összjátéka döntően visszahat az ős habitus térképekre. A mindenkori modern ember hamar elveszti gondolati iránymutatóit. Képzetvilágából elővarázsolt állvalóság szemlélete elvezeti a lehetőségeiben rejlő ideális útról. Az utópiái a hatalmi, kényszerítő erők kezébe kerülve, szörnyű vérontások és társadalmi katasztrófákra vezetnek. Sorskérdése az uralom átvétele az aszimmetrikus gondolkodók kezéből. Az ember biofizikai hordozója a teste, részeiben elkorcsosul, ha károsítja, megterheli vagy ha nem használja azokat. A kezünket nézve látjuk, hogy mind az öt ujjunk eltérően erős és alkalmas a fogás, tartás, babrálás... műveleteire.

Az elme funkcióit tekintve a viselkedésben leírtak alapján adják ki a deviáns, vagy normális állapotok bizonyítványát és -mily meglepő? - a gondolkodás hibáiról nem igen esik szó. A gondolkodás, amely ismeret kezelő műveleti elkorcsosulása, devolóciója, társadalom építésre való alkalmatlansága egyáltalán nem kerül megállapításra. Miért? Mert a tudományt behálózza az áltudomány, melynek így a begubózott igazságait egy végtelen hazugság kultúra gombolyítja és sodorja az aszimmetrikus tervei alapján folyondárrá.

Hogyan jön létre a korcs emberi közösség, majd társadalom?

Út a majmokig

Ez egy súlyos kérdés és akiknek van felelősség érzete és egy csekély szimmetrikus gondolat kezelése fékezhetetlenül vizsgálat alá fogja azt venni. Az elkorcsosult társadalmi rétegek meghatározása és elkülönítése, befolyásának megszüntetése, korunk (minden kor, nagy kihívása. Messze meghaladja a gazdasági, energetikai, környezetvédelmi, felmelegedési… stb. problémákat.

Az emberiség tudati állapota, az évmilliók során a súlyos természeti kataklizmák következtében eltérő módon rendeződött és az etnikumokban tovább elő különböző változatok napjainkra állandó összeütközések és közösség kiépítési zűrzavarhoz vezettek/nek. Ha valaki azt próbálja bellitani, hogy a „etnikai sokszínűség hasznos”, a ”mindenki egyenlő értékű” a társadalom fenntartása szempontjából, és ezen megállapítások, kifejezések helytállóknak tartja, - akkor hazudik. Nem téved, mert képtelen elismerni, hogy következtetéseiben korlátozott, a saját identitás körének gátlásai alapján, így a fogalmak torzításában védelmezi a hibás meghatározásait. Ez olyan törekvés, mintha húsevő baktériumokat telepítenénk a szervezetünkbe. Az ember szellemi leépülését mint tendenciát, nem tudomásul venni, tudatosan elhallgatni bún.

Az” emberiség egészsége” néhány tényező kereszteződése alapján, a fiziológiai egyensúly és a viszonylag hosszú ideig jól működő testi állapota, valamint a gondolkodási rendszereinek a közösség építés, fenntartás, fejlesztés, őrzés, folyamataiban betöltött szintjei alapján határozható meg.

Felmerül a kérdés -Ki hivatott eldönteni, hogy az egyén a gondolkodási rendszereiben, közösség építési, fenntartási, fejlesztési, őrzési, feladataiban mennyire helytálló és” egészséges”? Nos, ez számomra megválaszolatlan.

A Neo-darwinizmus szerint, az emberré válás/történés szabad irányú mezőin kialakuló emberszabású lények alapján, azok közösségeiben történt. Eltérő, egymástól elszigetelt földrajzi körzetekben, de viszonylag egyöntetűen és hasonlóan. Bizony ez hamis képlet, minden emberszabású majom populáció, valamilyen devoluciós elágazás gráfjai, fraktáljai, vagy vektor processzusai. Az állatkerti majmokban egy elkorcsosult ember testi, tudati, értelmi leépülését és átalakulását láthatjuk. Olyan biológiai zsákutcákat amelyekből nincs kivezetés, kihátrálás, legkevésbé visszafordulás. A devolució egyirányú és a hiány tartalmú készletek állapota.

Az igazsággal ez esetben is fájdalmas szembenézni, de akinek van bátorsága az mindig, minden időkben megfogja azt tenni. Ha egy földrészen évezredekig elszigetelődve marad egy embercsoport, nos akkor nincs garancia a kultúrájának, tudati világának valamilyen egyenes vonalat mutató növekedésére. Pl. Húsvét-szigetek. Az út az elkorcsosulás, az ismeretek, szokások kopása és egyre inkább az alap (állati) szükségletek fenntartása marad.

Az aszimmetrikus gondolkodás elfojtása az embert átemelheti egy olyan ismeretfeldolgozási lehetőségbe, amely feltehetőleg a (Lapos) földön kívüli biológiai (nevezzük, korpuszkuláris) összetett rendszerekben már/lehet, hogy jelen van. Ezt nevezik ezotériának? Nem hiszem. Lehet egy kicsit tágabban és átfogóbban kezelni bizonyos kérdéseket. A tudománynak kell olyan kialakítható területeinek lennie, amelyek megadják az alapot egy rendezési elvre amelynek nem vezetnek szálai a az elkorcsosult probléma megoldások szokás rendszereibe. A tanácsadó testület vagy mindentudó, befolyásos auktoritások kora beszükült/lejárt. El kell választani az ocsút a magtól.

Ennek feltétele, egy munkaterv, amelynek ugyan sok a rajongója, de kevés az értője. Világmegváltó eszmék tehetetlenül elvesznek az aszi-gondolkodók kezei között. A világpolitikai/gazdasági szerkezet működési mechanizmusa a szabad protekcionista túlhatalom öntörvényű forgószele következtében, állandó kataklizma várás és a hatalmi ernyők árnyékában tenyésző aszimmetrikus elméletek erőszaktétele minden ellenpontra. Ez azért érdekes, mert az ellenpontok nem alternatívák, hanem ugyan annak a kozmológiai mechanizmusnak az alacsonyabb rendű tükörképei. Ezért mondják a kétpólusú világrendszerekre, hogy az egyik kolera a másik pestis. A világegyetem kegyetlen fizikai változásai igazolás minden emberi kegyetlenségre, brutalitásra, igazságtalan állatias, barbár megnyilvánulására. A fejlődés mítosz és a kiépülés autonóm erők alapján újra ismétlődő. De a megértett és elért előnyöket miért semmisíti meg újra és újra megépült társadalmi szerződéseket/szövetségeket?

A sejt városállama a környezetében található anyagok helyett, annak hiányában fokozatosan félkész/kész termékek felé fordult. Saját sejtcsoportjait falta fel (Nascens-canibalis) Az így elkülönülő sejt világ lett növényi ásványevő és kannibál az az növényevő. Az idők új aszimmetrikus döntése továbbra is a félkész/kész után kutatva egymás kannibalizmusában ragadozó és a növényzabálókra vált szét. Az ember első korporációi a modern idők húsevői. A nagy konzorciumok felfalják a kicsiket és most majd egymásnak fognak esni hamarosan. Az ember nem ásványokat és alapelemeket eszik/iszik hanem sejt komplexeket. A társadalom építés módszere ugyan ez. Nem alapjaiból építik fel a termelés, elosztás, büntetés, jutalmazás jog és erkölcskövető kereteit, hanem az előző félkész/kész termékek időnyerő (aszi) korcs, torz változatait választja és építi magába. Nincs és rossz morális revíziókba süllyed.

Hogyan teszi ezt az elménk, a testöl független korpuszkuláris cella ? Ugyan így. Félkész/kész alkotmányok, tanítások, elvek, eszmék beépítésévél, elorzásával. Ezért a működés nem tartalmaz egybefüggő és egymáshoz illő elemekkel építkező állapotokat. A társadalom elemi egysége az ember, nem tanulhat meg gondolkodási sémákat, amelyek az évezredes habitus viszonyok alakítottak ki. Az idegsejtjei alapvázait egységbe rajzoló genomok következménye valójában és elsődlegessen állatias, az az aszimetrikus gondolkodási képesség. Nem tanulhat meg testi készségeket ugyan ezekből az okokból. Mégis elkeveredve együtt kell élniük és boldogulniuk. Isten nem a nyelveket keverte össze, - azt az ember ügyesen gyakorolja, hanem kialakított az aszimmetrikus állatias viselkedéssel szemben egy szimmetrikus tudós gondolatkezelést. Amely nem akar félkész/kész termékeket zabálni és újnak kiadni magából, hanem a többszörözés nyomán egyre tágabb horizontra bontani a valóságot és törekszik az egységes világszemléletre, világlátásra, morál-konstruktivizmusra (Anti-korpuszkularizmus ?)

Feltételezem, hogy a gondolat menetem először sok, mélyen aszimmetrikus gondolkodót is arra késztet, hogy fogást találva rajta a saját beszűkülő eszmevilágába terelje azt. Ez nem fog sikerülni mert a korpuszkularizmust nem lehet elbontani, sem feloldani semmilyen más nézőpontokkal. Az Anti-korpuszkularizmus pedig a korpuszkularizmus a kozmológiai meghatározóira épül így előbb utóbb más (Szi. gondolkodók) is rájönnek hatásmechanizmusára.

A Globalo-saurus kialakulása már megtörtént. Ragadozó pofáján az állandó háborúzás vére csorog. Szíve bátorsága, a ragadozó fölényével ront neki a kisebbnek, gyengébbnek, az örökös prédának. Agya mogyorónyi, az abszolút aszimmetrikus gondolkodás alfája és ómegája.

Az elkorcsosulás kozmológiai meghatározó

Az élővilág körkörös kiépülése, a sejt, élő szervezet, az ember megszületik/megteremtődik, élettartama van és meghal/elenyészik. A korpuszkularitása a test kiépülése és lebomlása között jelenti az "életét, élettartamát".

Az ember alkotta szervezetek, mint csalásd, emberi közösségek, klubok, intézmények, pártok, vallások, ugyan ebben a körforgásban mutatják korpuszkularitásukat, de az emberek kicserélődése mellett addig tart a ciklusuk ameddig feltud töltődni az állományuk.

Az ember alkotta elvek és ideák ugyan igy mintegy látszólagos korpuszok, azok teljessége nélkül megnyilvánulnak - elgondolásra kerülnek, megvalósulnak -használatba jönnek és elkorcsosulva, elenyésznek. De, és erre figyeljünk fel elemeik, azon fogalmi egységek (gondolat szövetek) melyek tartamát adták átkerülnek az új korpuszokba.

Ahogy az élő anyag a környezetéből megába ötvözi az alkotó részeket az emberi ideák, mintegy gondolkodási periódusos rendszer készek fel kínálni tartalmukat az új gondolati művek kialakulásához. A devolúció, tehát mint lebomlás ugyan olyan értékű mint az evolúció mint kiépülés. A szimmetria megmaradása nem sérül.

Úgy is fogalmazhatnánk az elkorcsosulás bizonyos korpuszok, visszaépülése az alapokhoz, hogy új változat kezdetéhez adjanak alkotó részeket.

Ez azt sugallja, hogy az emberi genomok, elemei valahol a vegyületekben van elkeveredve (LSD: Vektor processzus) A vegyületek a sejt elemei részei és nem az atomok - ami értelmesebb is- tehát nem nyom elemekre, hanem nyom vegyületekre van szükségünk (például) Az atom indulat a vegyület építés és azok le bomlása. Az ezt megelőző állapotok korpuszkularitását a részecske gyorsítókban szétverve kutatják (?) Nem a szimmetrikusan gondolkodók, hanem az aszig-ok. De hát a normális társadalmi rendet sem a szig-ek rombolják és fogatják fel...

Az osztódó korpusz

  • A világ egy állapotban van

Semmi sem változik a lényegét tekintve.

Sokszor haljuk, az emberi civilizációk egy körkörös ,spirális átalakulási meneten halad.

A körkörösség, az alapokhoz való visszatérést jelenti (Az inga lengése) A spiral menet előre lépését az idő ciklusok alakítják ki.

Minden vallási és politikai idióma egy-egy pre-korpusz. Az azt alkotó részekre épülő tézis-antitézis. Az újraépítő- felépítő elemek (emberek) a szintetizátorok, modulátorok, szervezők, konspirátorok.

A titok, további titkokat szül és bomlik ezer ágra segítve a fő korpusz lebomlását, devolúcióját. Azután ha vissza bomlott,- mint a nagymama pulóverje- újra kötik szorgos /lelkes/indulatos/naiv kezdeményezők/felforgatók/eszme bűnözök...

Nincs kilépés a rendszerből, mert az a kozmológiai meghatározókra épül...A világunk korpuszkuláris.

Közbe lehet hazudni, világképeteket, vallásokat, ideológiákat... de minden ugyan az, csak a szerepeket alakitó színészek lesznek újak. Aki olvas régi (még el nem égetett, rejtett írásokat tudja ezt.


Tudás erózió minta a devolúció elindítója

  • Világos és tapasztalható az ismeretek eltorzulása vagy hiánya elkorcsosuláshoz vezet a korpuszkuláris rendszerekben

Az ismeretek adott csoportja határozza meg annak gyorsaságát.

  • Gyakorlati ismertek (Know-How)
  • Gazdasági "
  • Lejegyzett ideológiák, hitrendszerek
  • Közösségi szokások, erkölcsi alapok

Hamis tanitások, könyvégetés, cenzúra, rágalom, üldözés, megsemmisítés... (konspiráció-paralizáció)

...




Molnár Ferenc