Korpuszkularizmus

A Corpuscularizm wikiből

Korpuszkularizmus

(Corpuscularizm)


A korpuszkularizmus fogalmi horizontja

Az emberi világkép bonyolult összetevők eredőjeként jön létre. A tudat az egyéni készségek állapotainak alapján és a szerzett, vagy tapasztalt ismeretek eredőikből hullámzó érzetként helyez el bennünket a valóságba. Az érzékek és azok csalóka korlátai kiegészülnek a fantázia kínálta és a technikai eszközök átírásaival.

Így halad értelmünk és tudatunk a világ felismerése felé és megértését keresve találkozik a különböző megoldásokkal,- ilyen a korpuszkularizmus is.

Érzékeljük a világot körülöttünk és kiterjesztjük, elképzeljük hogyan és milyen lehet a dolgok, jelenségek végtelen halmaza részleteikben és egyben, mint világmindenség. Igyekezünk a lehető legjobb képet összeállítani. Adatainkat és azok összefüggéseit úgy felsorakoztatni, hogy abból egy ellentmondás mentes és világos, értelmes alap és építmény álljon össze.

Nem igazán sok sikerrel.

Tudjuk, hogy a lényeg, cél és ok, valamilyen számunkra érthetetlen nyelvben kódolva rejtezik, de/és nincs róla tudomásunk.

A megfigyeléseink és az arról szóló előadásaink paradoxonok átléphetetlen fala között egy átláthatatlan labirintusban tévelyeg. Gondolati kerengők, mitikus/mágikus szóköltemények gyenge/erős elmefuttatások melyekben nem kapaszkodók és átélhető értelmek, de sokkal inkább igyekezeteket találunk a semmi magyarázatairól.

Erős fegyverünk a következtetés, a logika és azok különböző minőségű kód nyelvi rendszerezése. A matematika a számosság és a mennyiség kevert állapotában hol igazol, hol cáfol érveinkben. A fogalmak zűrzavara, bezár emberi nyelvezetünk börtönébe és újra meg újra visszadobja értelmünk a képzetesség és szimbolikák meseszerű állapotaiba. Nincs igazi rendező elv, szintetizáló kozmológiai minta amely ne szenvedne sok sok bántó hiányosságtól.

Megoldás vagy ál-megoldás

Kiindulási kérdés,

  • A Világmindenség teremtett vagy képződött a semmiből?

A válasz minden esetben paradoxon mert sem teremtés sem teremtődés nem értelmezhető a kezdet szingularitásából. Tehát már a kérdés sem elfogadható.

  • A valaki vagy a valami nem megközelíthető gondolati síkon.
  • A keletkezés/képződés és a világmindenség nem összeegyeztethető fogalmak.

Tehát itt a fogalmak összekeveredését idéztük elő kérdésünkkel, így semmi okunk ebben az irányban menetelnünk.

  • A Világmindenség zárt vagy nyílt (végtelen) állapotú meglétében és működésében?

A válasz, emberi adottságaink alapján megválaszolhatatlan. Mindkét eset olyan igazolás rengetegbe találja magát, amelyre sem időnk sem adataink nem állhatnak rendelkezésünkre. Ahhoz, hogy a működés – ami tapasztalható- fennálljon biztos és elemeiben is stabil sorozatot kell feltételeznünk, mert a véletlen/hisztérikus, vagy kaotikus esetek össze nem egyeztethető gondolati síkokat eredményeznek. Olyan feltételek és állapotokat kell majd kitalálni, amelyeknek túlságosan sok az ismeretlen alkotó része.

  • Nem értelmes a semmit és a valamit kezdeti vagy végződési pontoknak/pillanatoknak felvenni, mert ezen fogalmak szintén paradoxonok.

Figyeljünk fel arra, hogy minden emberi okoskodás/magyarázat paradoxonok közé ágyazóik. Ennek ellenére a gondolkodás képes olyan posztulátumokat létrehozni, amelyeknek segítségével még elfogadható viszonyokra találhatunk.

Korpusz-Szindikátus modell

(K-SzM)


A gondolati modell abból formálódik ki, amit az élő világ állapotaiból kikövetkeztethetünk. A modell láncolatát a sejt, élőlény, társulat, hármasa igazolja számunkra.

A megfigyelhető szabályosságok,

  • Egységnyi összetett rendszerek-ből épül fel. (Kvantitatív)
  • Zárt autonóm rendszer (Egységnyi)
  • Önálló észlelő/elemző/manipuláló/konspiráló rendszert tartalmaz (Értelem alapú)
  • Szindikalizáció (Összetett rendszereket épít fel társaival)
  • Elfajul és fajtartó (Diszkriminatív)

A korpuszkularizmus ezekből az alapokból teremtődik meg és kiterjeszthető minden élőlényre.

A következő szint a fenti posztulátumok kiterjeszthetősége az atom és elemi részek irányába, valamint az emberi korpuszkularizmust meghaladó más magasabb rendű extra-teresstrialis (ETACS) formációk lehetőségei felé is …

Fontos különbség

A tudománytörténet használ hasonló kifejezést, mint a Corpuscularizm (Korpuszkularizmus.)

Lásd:Robert Boyle's Corpuscularian Theory

A Corpuscularian elmélet az atomot másképp fogalmazza meg mint a korpuszkularizmus (jelen oldalak)

  • A korpuszkularizmus kozmológiai értelemben kiterjeszti a korpuszkularitást minden összetett rendszerre.
  • Meghatározza mit értünk összetett rendszeren és felveti az anti-korpuszkuláris rendszerek (ETACS) lehetőségét, mint Teremtő jelenséget kozmológiai értelemben.

Molnár Ferenc